A szemüveg az egyik olyan viselet, amit az ember szinte folyamatosan magán hord – reggelitől estig, munka közben, randevún, futás után. Mégis sokan percek alatt döntenek róla, aztán hónapokig – vagy évekig – viselik azt, ami elsőre kézbe akadt. Ez furcsán hangzik, ha belegondolunk, hogy mennyire meghatározza az arcképet.
A keretek világa látszólag egyszerű: van vastag, van vékony, van kerek, van szögletes. De ha valaki komolyan körbejárja a témát, gyorsan kiderül, hogy a választás ennél jóval összetettebb. Az arcforma, a bőrtónus, a haj színe, a stílus, amit az ember képvisel – mind befolyásolják, hogy végül mi illik igazán, és mi csak "megfelel".
A szemüvegkeret választás egyik leggyakoribb tévedése az, hogy az emberek elsőre azt veszik fel, ami nekik tetszik a tárlón – és nem azt, ami az arcukon működik. A kettő sokszor egybeesik, de nem mindig. Egy markáns, vastag keret egy erős arcvonású embernél karakter, egy finomabb, kisebb arcon viszont elnyomhat. Fordítva ugyanez igaz: egy apró, vékony drótkeret elegáns lehet, de elveszhet, ha nem arányos az arcmérettel.
Az arcforma szerinti igazítás sokat segíthet, de nem érdemes dogmaként kezelni. Az ovális arc klasszikusan a legtöbb formával kompatibilis – ez igaz, de unalmas szempont. Egy szögletes, erős állkapocs mellé sokszor éppen egy kerek vagy ovális keret hoz érdekes kontrasztot, nem a "kötelező" lekerekített forma. A szabályok kiindulópontok, nem korlátok.
Az anyag kérdése szintén megérdemel némi figyelmet. Az acetát keretek vastagabbak, gazdagabb színekben elérhetők, és valamiféle karaktert visznek az arcra. A fémkeretek könnyebbek, letisztultabbak, és jobban illeszkednek azokhoz, akik minimalistán szeretnék tartani a megjelenésüket. Titánból készült verziók kifejezetten könnyűek – hogyha valakinek gondot okoz a hosszú viselés alatt a nyomásérték az orron vagy a fülön, ez egy szempont, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Sok embernek van egynél több szemüvege – és ez egyre inkább általánossá válik. Nem szükségszerűen divatból, hanem praktikusságból: más keret illik irodai környezetbe, más sportoláshoz, más egy lazább hétvégére. A keretválasztás ebből a szempontból olyan döntés, mint a cipőé – nem kell egyetlen párral lefedni minden alkalmat.
Az illeszkedés – amit angolul "fit"-nek hívnak – az egész folyamat egyik legkritikusabb pontja. Egy gyönyörű keret, amelyik lecsúszik, szorít, vagy ferde állásban ül az arcon, rövid idő alatt idegesítővé válik. A méret nem csak esztétikai kérdés: a szemközép-távolság, a keret szélessége, a szárak hossza – ezek mind befolyásolják, hogy kényelmes lesz-e a viselet. Ezt csak felpróbálva lehet megítélni, képernyőn nem.
Az üveg vastagsága is visszahat a keretválasztásra. Erős dioptriánál a vastag lencse vastag keretet kíván – különben az üveg kilóg a keret síkjából, ami nem mutat jól. Enyhe fokszámnál viszont szinte bármilyen forma működhet.
Végül ott van a szín kérdése – talán a legszubjektívebb rész. Vannak klasszikusok, amelyek szinte mindenkin jól mutatnak: fekete, teknősbékamintás, ezüst, arany. De aki kicsit merészebben nyúl a dologhoz, az megtalálhatja azt az árnyalatot, ami valóban saját – és ami minden reggel jó érzéssel tölti el, amikor a tükörbe néz.
